Menü Bezárás

Felkészülés a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra bejárásra

KÉP / A kilátónál a bélyegző rendben

Majd három hétig tartó útra készülök, röviden összefoglalom milyen volt a felkészülés a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra bejárásra.

Az elképzelés ami megfogalmazódott bennem, hogy egy menetben szeretném bejárni a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra kiírását. Korábban még nem volt lehetőségem annyi szabadságot kivenni, hogy egy ilyen útnak akár csak tervezés szintjén neki tudjak kezdeni. Tavalyról azonban maradt néhány napom, ami pont kapóra jött, így elkezdődhetett a tervezés. Két heti szabadsággal számoltam, de sajnos az eredetileg tavaszra tervezett túrát végül elhalasztottam. Több oka is volt ennek, de a döntő érv az a tény, hogy a természet megvár. Az előzményekről ennyi talán elég is lesz, most pedig jöjjön a konkrét túrára való felkészülés menete.

Szakaszolás, ahogy a lábam bírja

A túra jelenlegi hivatalos távja kis híján 542 kilométer, így a napi szakaszok beosztásával kezdtem a felkészülést. Az átlagos tempóm ismeretében ez elég könnyen ment, napi harminc kilométert nagyon kényelmesen meg tudok tenni. Tavasszal még tizenhét nappal számoltam, őszre viszont plusz egy pihenőnapot beiktatva már tizennyolc túranappal számolok. A napi átlag így majdnem pontosan harminc kilométer lenne, nem számolva persze a kitérőket. A terepviszonyokat is figyelembe véve lesz két-három hosszabb napom, amikor sok szintbéli hullámzás áll majd előttem vagy éppen a menetidő, esetleg a napi túratáv jelenti a kihívást. Ezért is iktattam be pihenőnapot, amikor fogok ugyan haladni, de optimális esetben az előbbiek egyike sem jelenthet gondot. A többi túranapon pedig a tervezett kitérők adnak lehetőséget kis pihenésre.

KÉP / RP-DDK szakaszolás
RP-DDK szakaszolás

A szakaszolás után a szálláskeresés következik nálam, ami a túra hosszát figyelembe véve meglepően gyorsan és könnyen ment. Az elérhető szálláshelyek rendszerint még befolyásolni szokták a napi szakaszok hosszát, ezúttal sem volt másként. Általában szálláshelyeken, négy fal között szeretem tölteni az éjszakákat, kihasználni a helyi szálláslehetőségeket. Több napi szakasznál ezt nem tudtam megoldani, ott bivakolni fogok. Ez egyike azon kérdéseknek, amit az indulásig még meg kell válaszoljak. Remek szálláshelyeket néztem ki arra a néhány éjszakára, így sátorra nem feltétlenül lenne szükségem, elég a ponyva is. Viszont ha már úton leszek és esetleg a tavaszi helyzethez hasonlóan bezárni kényszerülnek a szálláshelyek, a sátor jól jöhet. Több, mint egy hét van rá, hogy ezt és még két másik kérdést megálmodjak.

Felszerelés, amit elbír a vállam

Szintén várom még a megvilágosodást a lábbeli kérdésében, mert nem szeretnék úgy járni, mint két éve az őszi hétnapos túrámon. Akkor túracipőben mentem, ami a bokámat kevésbé tartotta, így a túra végére szó szerint nyikorgó hangot hallatott. A bokám, nem a túracipő, szóval a túra megviselte a lábamat. A tavaly tavaszi hétnapos túrámnak, az Országos Kéktúra befejezésének már újra bakancsban vágtam neki – alapvetően bakancs párti vagyok –, nem is volt ilyen gondom. A kérdés inkább a második lábbeli, hogy a szandál mellé vigyek-e még egy könnyebb gyaloglócipőt az aszfaltos utakra. A szandált én a fürdéshez papucs helyett viszem és túranap végén is jól esik benne járkálni. Meglátom mekkora lesz a motyóm és majd eldöntöm. A ruházatot nem gondoltam túl: két pólót, egy hosszú ujjas pólót, négy pár zoknit és ugyanennyi alsóneműt viszek majd magammal. Ezek mindegyike gyapjú, hogy a kellemetlen szagoknak is elejét vegyem, e téren feladtam a technikai anyagokkal való küzdelmet.

KÉP / Ruha, ami a táskába kerül
Ruha, ami a táskába kerül

A már bevált átalakítható nadrágom nélkül nem indulnék el. Egy ing és egy pulóver plusz talán egy aláöltöző a hűvösebb napokra és egy úszónadrág lesz még velem. Ha terv szerint érek Zalakarosra, akkor ennek jó hasznát fogom venni. Esővédő felszerelésre szintén szükségem lesz. A szeszélyes őszi időjárás és az ország legcsapadékosabb vidékére tervezett túra miatt is. A felszerelés egyébként a szokásos: hálózsák, felfújható derékalj és párna, a tisztasági és elsősegély csomag, valamint a szokásos apróságok. Van például egy kis láb és lábbeli ápoló szettem. A lábamon túl szeretem a lábbelit túra közben is amennyire lehet tisztán tartani, így a túranapok végén mindig kitisztítom a bakancsot. Szintén részben ilyen kényelmi felszerelés a technika. A mai okostelefonok mellett már nem lenne feltétlenül szükség fényképezőgép cipelésére, én azonban rendre viszek magammal egy tükörreflexes gépet. Az első kanyar után már a nyakamban van, a súlyát tehát csak nagyon ritkán érzem a vállamon.

Felkészülés a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra bejárásra

A szokásos és már többször kipróbált felszerelés mellé beszereztem néhány újdonságot is. Az egyik a hátizsák, amit már nyár elején a Mátrában kipróbáltam, tehát nem élesben lesz a próbája. A bivakolós napokra a vízszállításra szereztem be egy összehajtható kulacsot, ami csak a terepen fog szolgálatba állni. Szintén ezekre a napokra figyelemmel a tábori konyha kiegészült egy titán multifőzővel (másnéven hobókályha), amit az erkélyen próbáltam ki. Volt némi füst, viszont az égés hatásfoka így is nagyon meggyőzőnek bizonyult, de erről a felszerelések menüben lehet többet olvasni – hamarosan. Az élelmiszer a harmadik kérdés, amit még a következő bő egy hét alatt meg kell álmodjak, de nagy valószínűség szerint az eddig már bevált módszert fogom alkalmazni. Lesz nálam kellő mennyiségű élelmiszer, ha bármi közbejönne ne maradjak meleg étel nélkül nap végén. Ezt ha szükséges a helyi kisboltokban ki tudom egészíteni, illetve Zalakaroson tervezek egy nagyobb bevásárlást.

Napi fejadag: reggeli, ebéd és vacsora

A reggelit a szálláshelyeken vagy saját forrásból meg tudom oldani. Napközben nem nagyon szoktam enni, inkább csak elmajszolok egy-egy müzliszeletet vagy aszalt gyümölcsöt. Tavasszal már egyszer összepakoltam, akkor a motyó víz nélkül tizenkét kilogramm felett volt, amit ezúttal sem szeretnék nagyon túllépni. Sőt! Persze ha sátrat viszek ez minden bizonnyal nem így lesz. Szekszárdon kiderül mennyire sikerült a motyó összeállítása, onnét fogok majd nekivágni a túrának és haladni nyugat felé. Ha minden a terveim szerint alakul, akkor szeptember huszonegyedikén valamikor dél körül érkezem majd Írott-kő kilátójához. Két éve az őszi hétnapos túrán is nagy élmény volt oda megérkezni, de akkor az csupán egy állomása volt az Országos Kéktúra bejárásomnak. A Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra utolsó pecsétjét viszont reményeim szerint ott fogom a füzetbe ütni, ami a bejárásra történő hosszas felkészülés után itt minden bizonnyal maradandó élmény lesz. Meglátjuk.

Mottómat ugyan egy picit aktualizáltam, de lényegében változatlan:

Nincs olyan, hogy rossz idő, túl nagy sár vagy sok szúnyog.