Kiss Attila Tivadar
Az idei balatoni nyaralás első napját ezúttal is kirándulásra szántuk és a Tihanyi-félszigeten a kötelező látnivalók felkeresésével tettünk egy sétát.
A szállásról indulva gyalogosan vágtunk neki Szántódnak, melyet kényelmes tempóban háromnegyed óra alatt értünk el, közben megvizslattuk a part menti nyaralókat. „Bár ilyen házat találnánk!” – jutott eszembe némelyik előtt. A kompra a jegyvásárlás gyorsan megvolt, kettőnknek a gyalogos menettérti jegy összesen 2.400 Ft-ba került. Mivel nem siettünk, vártunk egy kompot, indulásig az időt sétálgatással, nézelődéssel és fényképezéssel töltöttük el. A kompon rengetegen voltak, így alig tudtam jó fénykép beállításokat találni, de valahogy megoldottam.
A Tihanyi-félszigeten
Az átkelés cirka tíz percbe telt, így hamar neki tudtunk vágni Tihany felfedezésének. Emlékeimben még élt egy mozdony-szerű kisbusz, ami felvisz a faluba. Viszont arra már nem emlékeztem, hogy a kompnál hol van a megállója és mivel nem láttuk sehol sem gyalog indultunk el a falu felé. Ezt egyébként 35 fok alatt mindenkinek ajánlom, mert egy kellemesen könnyű séta, az utat több hangulatos ház is szegélyezi, szóval lehet nézelődni. Első célpontunk a Belső-tó, illetve a mellette található Levendula Ház volt, ami a komp felől jövet annyira azért nincsen jól jelölve, de kis odafigyeléssel könnyen megtalálható. Persze a gps nyilván jelzi, de ezt nem néztem. Én azonban azok táborát erősítem, akik elsősorban a szemük és térkép alapján tájékozódnak, s csak az útvonal rögzítésére, illetve tájékozódást segítő eszközként használnak gps-t.
Visszatérve az eredeti témához, miután lesétáltunk a Belső-tóhoz és a réten nézelődtünk, néhány ürge vonta magára figyelmünket. Éppen füvet gyűjtöttek. Szerencsére nem volt sok kiránduló a mezőn, így az ürgék is bátrabbak voltak és remek fotókat lehetett készíteni róluk. No meg persze a tűző napon heverésző szürkemarhákról is. Mindkét állat egyébként jellemző a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkra, így nem csak itt találkozhat velük a kiránduló. Tudomásom szerint korábban a magyar szürkemarha állomány növelésére meghirdetett program keretében Fenékpuszta mellett alakított ki egy nagyobb gulyát a nemzeti park. Ahol ilyen nagytestű legelésző állat van, ott jó eséllyel ürgét is fogunk találni.
Vásároltunk, ebédeltünk
A Belső-tó környékén és tulajdonképpen az egész Tihanyi-félszigeten a vulkáni működés nyomai több helyen is jól megfigyelhetők. Részben ezt hivatott bemutatni a már említett Levendulás Ház is, ahová mi is betértünk. Éppen időben, mert jegyvásárlás után szinte azonnal be tudtunk ülni a levendula történelemben betöltött szerepét bemutató kisfilm következő vetítésére. Amellett, hogy a kisfilm is minőségi és érdekes volt, a ház hűs levegője is felfrissülést jelentett az ott eltöltött bő egy órában. Ravasz módon ezen a helyen is a kijárattal egybeépítve rendezték be az ajándékboltot, így minimum egy nézelődésre késztetik a távozó látogatókat. Esetemben eredményes volt, vettem egy levendulás hűtőmágnest és egy pólót is. Nem hagytuk ennyiben a vásárlást, a büfében még egy-egy levendulás limonádé is lecsúszott.
A természeti látványosságok megtekintése után rövid sétával a falu központjába értünk, ami emlékeimben egy zsúfolt embertömegként élt, akiknek mindenféle műanyag kacatot próbálnak eladni. Nos, ez megváltozott, legalábbis aznap nem így volt. Egyrészről nem volt tömeg, bár az is elképzelhető, hogy mi voltunk ott szerencsés időpontban. Másrészt pedig a műanyag kacatok helyett szinte mindenhol kézműves termékeket árusító üzletekkel találkoztunk. A levendulás termékek abszolút előtérben vannak, legyen szó díszítésről, ízesítésről vagy bármi másról, de emellett rengeteg különféle kerámia tárgy, fajáték és minden ami szemnek, s szájnak ingere megtalálható. Kis nézelődés után felsétáltunk az apátsághoz, azonban az éhség legyőzött minket és mégis inkább beültünk ebédelni a Gulyás Udvar Étterembe, amit jó szívvel tudok ajánlani bárkinek. Ízletes házias ételek, pont akkora adagban, ami kényelmesen elfogyasztható, így nincs szükség csomagolásra.
Kötelező látnivalók
Az étkezés után már valóban a Bencés Apátság megtekintése következett, ahol szintén jártam régebben és amihez képest már a beléptetésnél történt változás. A Forrás-barlang mellett épült egy látogatóközpont, ami egy tekintélyes méretű moziteremmel, ajándékbolttal és vizes blokkal van felszerelve. A belépő is itt váltható meg az apátság épületeibe, melyek közül mindegyik korábbi látogatásom alkalmával csak a templomig, illetve az altemplomig jutottam. Ezúttal azonban IV. Károly koronázásának története köré felépített kiállítást, illetve a Bencés rend történetét és az apátság hétköznapjait bemutató kiállítás részeket is részletesen bejártuk.
A múzeum rész nagyon színvonalas, de nekem egy kicsit túlságosan is részletesnek hatott. Furcsáltam, hogy bizonyos dolgokat újra és újra tartalmaztak a leírások. Gondolok itt arra, hogy a rend életében központi szerepet tölt be a napi kétszeri étkezés, ami érdekes, de ennek bemutatására három terem van szentelve. Ebbe még nem is számoltam bele azt a termet, ahol két étkező barát bábúval találkoztunk, ott ugyanis az apátság alapítólevele, mint nyelvtörténeti emlék szerepel a középpontban. Ettől függetlenül nagyon színvonalas a kiállítás és élveztem is, de mondjuk egy gyerekes család már inkább csak végig tud rohanni rajta. Ha az elején le is tudja valami kötni a gyerekeket, a második-harmadik teremnél a szülők biztosan elfáradnak és inkább olvasás nélkül haladnak tovább. Bevallom én is nagyon elfáradtam. A bortermelést bemutató tábla után – ami pedig az utolsó előtti tremben volt – egyszerűen nem volt energiám többet olvasni. Inkább csak a kiállítás képeit nézegettem.
Az említett állandó kiállítások mellett Kósa Ferenc filmrendező képeiből Az idő egésze cím alatt válogatott időszaki kiállítást lehet megtekinteni. Ugyan nem számoltam össze, de legalább kétszáz nagyon látványos képből áll. A kijárat itt is egy ajándékboltba vezet, ahol az apátság termékeit van lehetőség megvásárolni, igen nagy választékban. Kiadványok, gyertyák, likőrök, sör és sok minden más is kapható. Természetesen nem maradhatott el a fagyizás sem, amit a Bodza Fagylaltozóból vételeztünk és nem bántuk meg, legfeljebb a gombócok számát. Ilyen finom fagyit évek óta nem ettem.
Visszafelé
Mire megettük a fagyit, már bőven elmúlt hat óra. Egy kis bóklászást közbeiktatva megkerestük a már említett mozdony-szerű kisbusz megállóját. Mádl Ferenc téren a posta mellett meg is találtuk és azzal indultunk vissza a komphoz. Mivel a csúcsforgalom már levonult, csak két komp járt párban, így a fényképezés érdekében nem kellett megvárnunk egy kompot, hiszen volt időnk bőven.
A kompozás után bár szívesen vonatoztunk volna, mégis inkább a séta mellett döntöttünk. Úgy becsültük, hogy pont annyi várakozást igényelt volna, amíg vissza is érünk Balatonföldvárra. Ez a becslés helyes volt, még meg is előztük a vonatot. Tihanyba is egészen biztosan vissza fogunk még menni, mert jópár dolgot nem volt lehetőségünk megnézni. A Belső-tó környékét és magát a félszigetet is részletesebben szeretnénk majd bejárni. No meg a messze földön híres levendula fesztivált is jó lenne majd látni. Előbbi programokra idő hiányában nem volt lehetőségünk, utóbbi pedig nyár elején van. El is dőlt tehát miként lesz időzítve a következő kirándulásunk a Tihanyi-félszigeten.
A nap folyamán készített képeim egy része a bejegyzésbe ágyazott képekre vagy ide kattintva lehet megtekinteni.
Látogatás napja: 2017. augusztus 1.