Menü Bezárás

Gerecse 20 (2014)

Sokat gondolkodtunk, hogy idén melyik távon induljunk. Mindannyian láttuk már a névadó klasszikus Gerecse 50 km-es, valamint a pihentető 20 km-es távot is, idén azonban egy köztes 30 km-es távot is kiírtak, melyre előzetesen nagyon kíváncsiak voltunk, így többünk választása erre a távra esett. A biztonság kedvéért azért a Gerecse 20 nyomvonalat is letöltöttem, mert ugye semmi sem lehet biztos.

Ilyen előzmények után a túra napját megelőző este – részben hallgatva az új távot ismerők tanácsára – eldőlt, hogy a már ismert 20 km-es távon fogunk indulni. Kényelmes sétát terveztünk, így aztán reggel fél nyolcra beszéltük meg a találkozót a Jubileumi parknál. Mondanom sem kell, de végül nyolc óra lett belőle. A parkolás a túra népszerűsége miatt nem sikerült elsőre (meg egy kicsit későn is indultunk), de végül találtunk egy megfelelő helyet. Következett a nevezés, ami az indulók nagy számát is figyelembe véve gördülékenyen ment. Idén a Dechatlon volt a főszponzor, gondolom az onnét érkező támogatásnak is köszönhetően az indítás (majd a szintidő regisztrálása a célban) a nevezési lapon található vonalkód leolvasásával történt. E megoldásnak köszönhetően nagyon gördülékeny volt az indulás, de nekem ez elég furcsán hatott és valahogy a varázsából is veszített a túra.

Libasorban
Libasorban

Az első ellenőrzőpontig vezető szakasz túlnyomórészt lakott területen, Tatabányán belül, illetve hobbikertek között vezetett, melyet hamar elértünk. Itt még mind a négy táv jelzése fel volt festve, tehát az összes induló együtt haladt. Az útvonal jelzése egyébként kiváló volt, kimondottan ötletes megoldásnak tartom, hogy a túra megújult honlapján, az egyes távokhoz rendelt színeknek megfelelő felfestések voltak (legalábbis ha jól emlékszem). Ezt követően már az erdőben vezetett az út, melyen néhol csupán csak egyesével, libasorban lehetett haladni. Az így összesűrűsödő tömeg nagyban hasonlított egy népszerűbb bevásárlóközpont karácsonyi forgatagára. Rám ez eléggé kiábrándítóan hatott és csak erősítette azt a gondolatomat, hogy a túra elvesztette a varázsát. Fényképet itt alig tudtam készíteni, mert ha láttam is valami megörökítésre érdemeset, akkor szó szerint ki kellett állnom a sorból, majd dolgom végeztével várni egy rést, ahová visszaállhattam a sorba.

Még esett is

Később szerencsére az út készélesedett és a tömeg is szakadozni kezdett, így aztán Vértestolna felé már valóban egy túrán éreztem. A második ellenőrzőpontot a falu szélén, a helyi futballpálya mellett találtuk, ahol lehetőségünk nyílt arra – sikerült egy üres padot találni –, hogy a csoport többi tagjával közösen fogyasszuk el az erőt adó tízórait. Szűk fél órás pihenő után haladtunk tovább, már mezőgazdasági, majd erdészeti utakon, így a már említett tömeg sem volt annyira szembetűnő. A kijelölt útvonal kellően változatos volt, még a változó időjáráshoz is remekül passzolt. Történt ugyanis, hogy miután beértünk az erdőbe, eleredt az eső, mely hol jobban, hol pedig kevésbé, de a célig mindenesetre elég kitartóan esett. Sajnos az egyik erdei úton egy túrázó társunk balesetet szenvedett, egy szerencsétlen lépéskor a földből kiálló drót átszúrta a cipőjét. Mi magunk nem tudtunk segítséget nyújtani, más viszont szerencsére igen.

A harmadik ellenőrzőpont körül aztán újra találkoztunk a balesetet szenvedett hölggyel, aki még kicsit bicegett, de láthatóan nem esett komoly baja. A drót csak karcolta a lábát, de nem szúrta át. Az ellenőrzőpontnál a szervezők gondoskodtak az elveszett energia pótlásáról. Mire ezt a pontot elértük, a fényképezőgép esővédett helyen, a táskában pihent.

Kis kitérővel

A Turul szobor közelségét az egyre inkább kiépített erdei utak jelezték, azt elérve azonban a pecsételés után nem sok nézelődésre nyílt lehetőség az eső miatt. Csoportunk minden tagját bevárva, engedve a környéket jól ismerőknek kisebb kitérővel indultunk le a célhoz. A kitérő a szobortól pár perc sétára található barlangot jelentette, mely amellett, hogy szépségével elvarázsolta az embert, még az eső elől is menedéket nyújtott. A városba vezető lépcsősoron lefelé haladva az eső szerencsére már alább hagyott, sőt Tatabányára beérve már el is állt. A több közbeiktatott hosszabb-rövidebb pihenővel és kitérővel együtt is sikerült a túrát két perc híján szintidőben teljesíteni. A beérkezés regisztrálása a rajthoz hasonlóan igen gördülékenyen zajlott. Számomra újdonság volt, hogy a teljesítésért járó oklevelet nem a célban kaptuk kézhez, hanem néhány nappal később a túra honlapjáról lehetett letölteni.

Összegezve kicsit csalódás volt az idei Gerecse 20, de az útvonal ezért részben kárpótlást nyújtott. A szervezés nagyon jó volt, mind a rajt, mind pedig a célba érkezés regisztrálása gördülékenyen zajlott. A nyomvonalat ezúttal sajnos nem sikerült maradéktalanul rögzíteni, így aztán nem is teszem közzé.