Ismét egy korábbi kirándulás beszámolója jön, amikor egy Juditéknál töltött hétvégén egy rövid séta erejéig Nyírbátorban kirándultunk.
Mivel az otthon ez esetben a Nyírséget jelenti, eleve nem voltunk messze, így kocsival kb. fél óra alatt értük el Nyírbátort. Budapesttől persze egy jó két órás út, illetve tömegközlekedéssel még annál is több, ezért nem az egynapos kirándulások közé tartozik. Aki viszont hosszabb időt tölt Nyíregyházán vagy Debrecenben, annak mindenképpen érdemes ellátogatnia Nyírbátorba is. Mindkét városból egy órányi autóúttal, illetve valamivel több idő alatt tömegközlekedéssel is elérhető. Mi bár ötletszerűen indultunk kirándulni, mégis célzatosan jöttünk, mivel két évvel korábbi ittjártunkkor minden amit szívesen megnéztünk volna zárva volta.
BÁTHORI VÁRKASTÉLY
Első állomásunk a Panoptikum, s az annak helyt adó Báthori Várkastély volt, amely a városközpontban egy szépen karbantartott parkban található. Az épületet a XIV-XV. században építette a város nevét is adó Báthori család, akik e korban váltak igazán meghatározó szereplőivé az országnak. A környéken folytatott ásatások alapján a várkastély jóval nagyobb területű volt, mint a ma múzeum és rendezvényhelyszínként szolgáló ebédlő palota, amely 2006-ban esett át egy nagyobb felújításon. A kiállítóterében több tucat bábúval berendezett panoptikumban elevenednek meg a Báthori család történetének legfontosabb mozzanatai. A kenyérmezei csatát követő életkép, a Erdély és a Királyi Magyarország egyesülését deklaráló egyezmény aláírása és Báthori Erzsébet vádlóival együtt és a hírhedt vérfürdővel.
A diorámákhoz kapcsolódó leírásokat egy ötletes faállványon találjuk, amelyen a szöveg görgethető. Elég vicces volt, amikor olvasás közben egyedül maradtam az egyik teremben, gördítettem egyet és megcsikordult a fahenger. Egyből ismét megtelt körülöttem a terem. Az épületet ebédlő palotaként használták, ennek jegyében lett berendezve az emeleti fogadótér, ahová a tornácról is be tudunk jutni. Több nagyon mívesen elkészített cserépkályha is ki van állítva, illetve itt is igényesen kivitelezett fabútorokkal találkoztunk. Ez utóbbiak közül néhányat külön is megvizsgáltam, hátha egy későbbi barkácsolásnál még hasznát veszem. Az épület tetőtere is nyitva áll a látogatók előtt – ha olyan szerencsés időpontban érkeznek, mint mi is -, ugyanis rendezvényteremként funkcionál, ottjártunkkor éppen házasságkötő teremként, széksorosan berendezve. Az épület mellett egy stilizált várfal húzódik, ami szintén nagyon mutatós és ötletes, abszolút illik a park hangulatához.
SÉTA NYÍRBÁTORBAN
A várkastély épületétől két perc sétára található Nyírbátor másik nagyon jellegzetes épülete, a református templom, illetve annak fa harangtornya. Ebből a szempontból nagyon szerencsés a város, hiszen két ilyen igen jellegzetes épülettel bír. Tíz emberből nyolc valószínűleg mindkettőt felismerné, így nem is csoda, hogy az ország leglátogatottabb műemlékei közé tartozik. Tavaly előtti látogatásunk alkalmával már nem találtuk nyitva a templomot, így csak a parkban készült néhány felvétel, de ezúttal kivételes szerencsénk volt, mert a vendéglelkésztől még egy kis idegenvezetésben is részesültünk.
A templom egyetlen hatalmas térből áll, mint több más református templom is, egy apró sekrestyével, s egy lépcsőtoronnyal. A közelmúltban végzett felújításoknak köszönhetően fel lehet sétálni vagy a félősebbeknek liftezni az újonnan létesített felvonóval a tetőszerkezet megtekintése végett. Ezt nagyon nagy kár kihagyni, komolyan! Szeget nem sokat látni benne, szinte egészében fa illesztésekkel és csapolásokkal készült. Szerintem nem is tudtam olyan fényképet készíteni (sajnos), ami hűen vissza tudná adni a hangulatát. Csodaszép és ezzel még nem ért véget az ámuldozásom.
Harangláb
A vendéglelkész nagyon kedvesen kinyitotta nekünk a faszerkezetű haranglábat is, ami tényleg egy építészeti csoda. Ebben valóban egy darab fém nem volt a méretes lakaton, a rácson és persze a toronyban lakó harangokon kívül. Ez úton is megköszönöm a lekész úrnak, hogy megnézhettük a haranglábat, ami egyébként Magyarország legrégebbi és legnagyobb fa haranglába a maga majd harminc méteres magasságával. Mindössze egyetlen dolog vetett árnyékot a látogatásra, ugyanis kicsivel azután, hogy felértünk a harangláb tetejére, megszólalt a harang. Nem tudom hány olyan olvasóm van, aki mellett már megszólalt egy harang, de dobhártyaszaggató élmény. Ezt a kivételes szerencsét talán a reformáció emlékévének köszönhetjük, hisz református templom lévén legjobb tudomásom szerint nincsen óránkénti harangozás, csak az istentisztelet és hasonló gyülekezeti eseményekkor.
A haranglábról lejövet annak kulcsát visszajuttatuk a lelkészi hivatalba és egy fagyizás közbeiktatásával hazaindultunk, azonban így is nagyon tartalmas kirándulásunk és napunk volt. A város még bőven tartogat látnivalókat (Báthori István Múzeum, Minorita templom és kolostor), lesz még séta Nyírbátorban. Ez a város is felkerült az ide még visszajövünk listára.
A séta során készített képeim a bejegyzésbe ágyazott képekre vagy ide kattintva érhetők el.
Látogatás napja: 2017. április 16.