Menü Bezárás

A Tengerszem-csúcson

KÉP / Már látszik a cél

Kora reggeli indulás, egy hosszú autóút, vonatozás, buszozás, egy szinte alvás nélkül töltött éjszaka, térdfájás, de végül ott voltunk a Tengerszem-csúcson.

Kora reggel, amikor mások munkába indultak, mi Vác felé vettük az irányt, hogy mielőbb elérjük a meglehetősen ritkán közlekedő buszt. Út közben kb. háromszor változott a terv, de végül maradt az eredeti felállás. Autóval Csorbatóig, ahol rövid ebéd, majd vonattal Stary Smokovec (Ótátrafüred), hogy a korábbi buszt biztosan elérjük. Ezt némileg nehezítette, hogy pályafelújítási munkák miatt egy szakaszon buszos pótlás volt. Aztán kiderült, hogy kár volt sietni, mert a menetrend pontatlan és a busz igazából óránként jár. A határt Lysa Polananál igazából csak az jelezte, hogy nem ment tovább a busz. Innen a Tátrai Nemzeti Park bejáratáig a műút mellett haladtunk, majd a zsúfolásig telt parkolóban töltött rövid pihenőt követően elindultunk felfelé. A belépő a nemzeti parkba jelképes összegű 5 zloty, kb. 360 Ft.

A szálláson

A Morskie Oko menedékház és környéke innét műúton is megközelíthető, melyet mi szűk két órás sétával teljesítettünk. Ennek megfelelően felfelé haladva rengeteg turistával találkoztunk, akik már a parkolóba tartottak. Komolyan, ha ötszáz ember nem jött szembe, akkor egy se. Két menedékház található a Halas-tó partján, egy 1890-es építésű régebbi, illetve egy 1907-es építésű új épület. A menedékház egyébként műemléki védettséget élvez, így biztosított, hogy hosszabb távon is megőrizze sajátos hangulatát. A mi szállásunk az új menedékházban volt, méghozzá közvetlenül a bejárat feletti, általunk csak pápai lakosztálynak nevezett erkélyes szobában. Pazar volt a kilátás. Egy éjszakára a szállás ebben az időszakban 58 zloty, nagyjából 4000 forint, ami teljesen korrekt. Az étel és ital fogyasztás ezen felül fizetendő a konyhán, én kb. 20 zlotyból nagyon jól laktam.

KÉP / A Morskie Oko menedékház
A Morskie Oko menedékház (kattintásra galéria nyílik)

A szobánk egy hat ágyas, fűtött szoba volt, ennek megfelelően a hálózsák cipelése utólag indokolatlannak tűnt, mert nem volt rá szükség. A tisztálkodást egy a folyosóról nyíló közös mosdó biztosítja, amiben helyet kapott egy wc is. 58 emberre ez kicsit kevésnek tűnik, de nem is így kell megközelíteni ezt a dolgot. Aki túrázik, annak eleve készülnie kell arra, hogy adott esetben egy-egy napig csak mosdásra lesz lehetősége. Amit ezen felül igénybe tud venni, az már kényelmi szolgáltatás, még a XXI. században is. Az esténket egy hosszabb, jó hangulatban eltöltött beszélgetéssel zártuk, s valamivel éjfél előtt kerültünk ágyba. Magam részéről egyébként nem nagyon tudtam aludni, inkább csak félórákat szundikáltam. Tartottam is tőle, hogy ennek másnap meglesz a böjtje, de szerencsére nem így lett. Utóbb kiderült, hogy akik hárman a felső ágyon aludtunk mind így jártunk.

A Tengerszem-csúcson

Másnap nagyjából mindenki egyszerre felébredt, majd reggeli és egy gyors készülődés után fél nyolc magasságában indultunk neki a Tengerszem-csúcsnak. A felső tavat szűk egy órás túrával értük el, majd szusszanásnyi pihenő után a tavat megkerülve közelítettük meg a hegy lábát. Itt már mindenkinél előkerült a túrabot, ami nagy segítséget jelentett a haladásban. Eleinte csak köves volt az út, azonban olyan 1800 méteres magasságtól már a hótányérnak is hasznát vettük. A múlt heti havazás nem múlt el nyomtalanul, sőt, igencsak megnehezítette a haladásunkat. Több helyen oda kellett figyelni a következő lépésre, nehogy a mélyben találja magát az ember. Ezt nehezítette, hogy a hó mellett több helyen jegesek voltak a sziklák és nem nagyon volt kapaszkodó. A kiépített láncok sem látszottak mindehol, igaz nem is azok mentén haladtunk.

KÉP / 2499 méteren és a hajam még mindig tart
2499 méteren és a hajam még mindig tart (kattintásra galéria nyílik)

Szembe jövet lefelé irányba még nem nagyon volt forgalom, talán kétszer kellett félreállnom. Néhány kisebb pihenő közbeiktatásával végül dél körül sikerült elérni a csúcs lengyel oldalára 2499 méterre. Csodás napos és szélmentes időnk volt, ezért aztán majd fél órát napfürdőztünk. A négy méterrel magasabb szlovák oldali csúcsra végül egyikünk sem ment át. Valószínűleg ehhez túl fáradtak voltunk és az idő is kezdett elromlani, így szépen lassan elindultunk lefelé.

Túl a csúcson

A szlovák oldal jóval lankásabb a lengyelnél, a lefelé haladás szempontjából ennyi előnye van. Egyébként itt is 1800 méter környékéig hóban és latyakban haladtunk, szóval sokat csúszkáltunk, én egészen biztosan. A csúcsról lefelé a Rysy menedékházat ilyen körülmények között egy órányi sétával értük el. Odafelé már jelentős tömeggel találkoztunk, ami a ház közelében csak fokozódott. Itt nem ettünk, csak összevártuk egymást, de egy forró leves vagy ital mindenkinek belefért. A fél órás pihenő pont jókor jött. Ezt követően ismét csak szusszanásnyi pihenőket tartottunk, többre nem is volt szükség, mert ütemesen lehetett haladni. A menedékház alatt pár helyen még csúszósabb volt az ösvény és nagyobb forgalommal találkoztunk, de a hóhatár elérésével ez a tömeg hosszan elnyúlt. A nehezebb részeken láncok és trepnik vannak elhelyezve, nagyban megkönnyítve a haladást, főleg ilyen téli körülmények között.

KÉP / Egy útba eső kis tengerszem
Egy útba eső kis tengerszem (kattintásra galéria nyílik)

Mindenki a saját tempójában haladt lefelé, így egyikünk sem fáradt ki. Az előre megbeszéltek szerint a találkozóhelyet, a Poprádi tó partján található menedékházat mindannyian épségben elértük. A menedékházban aztán ismét nagyobb tömeggel találtuk magunkat szembe, akik hozzánk hasonlóan kései ebédjüket vagy korai vacsorájukat itt tervezték eltölteni. Megjegyzem, elég lassan készült el a rendelés, de annál ízletesebb volt. Én nem tudom mit tettek abba a teába, de nagyon régen ittam már ilyen jó teát. Sajnos itt mi is láttuk a mentőhelikoptert, melyről aztán a hétfői hírekből kiderült, hogy szomorú kötelességét teljesítette. Nagyjából egy órát időztünk a tónál, majd az erdei úton lassan elindultunk lefelé a Csorbatónál lerakott autókhoz.

Hazafelé

A tótól a parkolóig vezető kellemesen lejtős szakaszt is nem egész egy óra alatt tettük meg és éppen sötétedés után értünk ki az erdőből. A kocsinál már nagyon jól esett könnyíteni a felszerelésen, főleg a bakancs lazítása volt felemelő érzés. Kár, hogy mindezt sötétben kellett megtenni, mert napi 5 euró parkolási díj mellett világításra már nem futotta. Sebaj, volt nálunk zseblámpa. A hazautat autópályán Eperjes, Kassa, illetve Miskolc érintésével terveztük. Egy helyen volt egy kisebb fennakadás, mert a gps öntudatára ébredt és levezetett minket a pályáról, de némi tanakodás után felülbíráltuk. Elég fárasztó volt a Budapestig tartó több mint öt órás autóút a fűtetlen kocsiban (igen), de jó hangulatban telt. Jómagam hajnal egy óra után értem haza és egy gyors tusolás után, kellemesen elfáradva azonnal ágynak dőltem.

KÉP / Az erdei ösvényen baktatva
Az erdei ösvényen baktatva (kattintásra galéria nyílik)

A reklám valahogy úgy szólt, hogy az élmény megfizethetetlen, minden másra pedig ott van a MacterCard. Bankkártyát ugyan nem használtam, de kb. 25 ezer forintért felejthetetlen élménnyel lettem gazdagabb. Köszönet a szervezőknek!

A túra során készített képeim a bejegyzésbe ágyazott képekre vagy ide kattintva érhetők el.

Bejárás napja: 2017. szeptember 28-29.

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .