Menü Bezárás

OKT 8. szakasz / Bakonybél – Városlőd

KÉP / Lassan előbújuk a Nap

Az őszi túrám negyedik, utolsó napjára kora reggeli indulást terveztem, hogy az OKT 8. szakasz zárását kényelmesen tudjam megtenni.

Amit lehetett már előző este összepakoltam, de egy kellemes és gyors reggeli még bőven belefért, amivel a hátizsák is könnyebb lett. A korai indulás is megvolt, bőven nyolc óra előtt már úton voltam. Az előző napokon rendszerint fél kilenc környékén indultam, ahhoz képest ez mindenképpen korai indulásnak számít. Egyik nem titkolt szándékom persze az volt, hogy elérjem a korábbi vonatot Városlődön, de ez fájós lábbal eleve véleményes küldetésnek ígérkezett. Ennek ellenére csaknem sikerült.

Reggeli ködben botorkálva

Az OKT 8. szakasz második napját sűrű ködben kezdtem meg, ami az indulást követő jó egy órán keresztül elkísért. Sikerült pár nagyon érdekes felvételt készítenem. Bakonybél felett egy hosszabb szakaszon erdei műúton, majd köves erdészeti utakon vezet a kék jelzés. Mindkét oldalon magas fák szegélyezték az utat, így a ködnek esélye sem volt hamar felszállni. Útközben többször is le kellett húzódnom, mert a favágók már jóval indulásom előtt megkezdték a munkát, volt forgalom az utakon. A köves útról letérni aztán igazi felüdülés volt, mert bár valamelyest enyhült a lábfájásom reggelre, nem múlt el és a műút sem tett jót neki. A Németbányáig vezető utolsó másfél kilométeren már erdei ösvényeken haladtam. Nem volt különösebben látványos, de pihentetőnek éreztem. A falu szélén elhelyezett bélyegzőt az indulástól számítva kicsivel több, mint két órás séta után értem el. Rövid pihenőt is tartottam, ami egy műzliszelet elfogyasztásában merült ki, sokat itt nem időztem.

KÉP / Valahol a ködben ott van Bakonybél
Valahol a ködben ott van Bakonybél (kattintásra galéria nyílik)

Az utolsó szakaszról az OKT fórumon többen is azt írták, hogy meglehetősen sok a csalán. Ezt én is meg tudom erősíteni. Németbányát elhagyva egy köves úton halad a jelzés, majd az erdészházhoz közeledve bevezet a ház mögötti susnyásba. Helyenként valóban ember nagyságú volt a gaz, illetve a reggeli köd miatt a növények még harmatosak voltak. Aznap már nem tettem fel a kamáslit, hogy ezzel is kíméljem a lábamat és ne fülledjek bele a bakancsba. No, ezen a szakaszon szükség lett volna rá. Azon túl, hogy túlságosan is vadregényes volt az út, nekem ez tűnt a nap legpihentetőbb szakaszának, hiszen legalább nem arra figyeltem, hogy fáj a bal lábam. Úgy nagyjából két kilométer megtétele után egy tisztásra értem. Két esőbeálló, több pad, de még egy wc is a kirándulók rendelkezésre áll. Mire odaértem már verőfényes napsütés volt, így az egyik padnál megpihenve el is időztem egy jó negyed órát.

Egy nagy legelőt kerülgetve

A pihenő után ismét erdei ösvényeken vezetett a jelzés a Vámos-patak völgye felett. Ez egy egészen pihentető, de nem különösebben eseménydús rész. Nagyjából fél órai séta után elértem a Torna patakot, amiben már víz is csordogált. Kétszer is átkeltem a patakon, de mindkétszer száraz lábbal, hídon. Egyébként az erdei szakasznak egy része ismét egy kicsivel bozótosabb volt, de korántsem annyira, mint Németbánya után. Pedig az egyik környékbeli domb Csalános névre hallgat. Nyilván nem véletlenül. Az erdőből kiérve egy nagy legelő mentén, illetve között vezetett a jelzés, ahol az út szintén hagy kívánnivalót maga után. Annyira nem volt vicces a kerítés mellett bukdácsolni, viszont legalább le volt nyírva a gaz, szóval legalább haladni tudtam. Bár a műúton korábban is nagyon fájt a lábam, mégis megörültem, amikor elértem. Itt még volt rá esélyem, hogy a korábbi vonattal menjek, mégsem vettem sietősebbre a tempót.

KÉP / Ott lehet valahol Hobbitfalva
Ott lehet valahol Hobbitfalva (kattintásra galéria nyílik)

A települést bőven a déli harangszó után értem el. Hétköznap lévén túl nagy mozgást nem is tapasztaltam, a bélyegzőt a Fenyves kocsmában rendben megtaláltam. Az egyik vendég szólt is, hogy most töltötte fel a párnát tintával, arra nem lesz szükségem. Mivel a túra végére értem, megengedtem magamnak egy nagy almafröccsöt, amit a kocsma előtti padon ücsörögve fogyasztottam el. Egyébként pont akkor értem el a kocsmát, amikor a korábbi vonat elhúzott, szóval valóban nem sokon múlt. A kocsmától pár perc sétára van a vasúti megálló. Nyilván nem ez volt a csúcsidőszak Városlődön, mert a következő majd két órában egyedül ücsörögtem a peron egyetlen padján. Kiváló napsütéses időm volt, a hőmérőm szerint 25 fokot is meghaladó hőmérséklettel. A padon ülve megebédeltem, desszertnek megettem a maradék sósmogyorót és csokit. Már nem sokat számított, de ezzel is könnyebb lett a hátizsákom.

OKT 8. szakasz teljesítve, vége a szabadságnak

Mivel nem volt körülöttem senki, a bakancsot is lelkiismeret-furdalás nélkül levettem és a zoknicserét sem elkapkodva végeztem. Jót is tett a pihenés, mert később a veszprémi pályaudvaron szinte sántikálás nélkül szálltam át. Csak a vonat érkezése előtt tíz perccel vettem vissza a bakancsot, ami a melegben jól ki is szellőzött. Az ücsörgés közben aztán végignéztem az elmúlt négy nap levelezését, bőven volt időm válaszolni, sőt még zenehallgatásra is maradt. Az első videóklipp, amit hallgattam pont a Mountex reklámjával indult. A villamosmegállókban már láttam, de nem néztem utána pontosan miről is szól. Most viszont végignéztem és bizony keresve sem találhattam volna jobb mottót az elmúlt négy napnak. Igaz, hogy nem a Skandináv-hegységben voltam és körülöttem fák is nőttek, de attól még igaz volt. A lelkem a túra minden napján nőtt egy keveset.

KÉP / Megérkeztem
Megérkeztem (kattintásra galéria nyílik)

Hazaérve mondtam is Juditnak, hogy egy pár szakaszon jó lett volna, ha ő is látja, amit én, mert fényképen nem az igazi. Igazából a visszaút Budapestre eseménytelenül telt. Mindkét vonat időben érkezett, így fél hatkor már Kelenföldön, a pályaudvar forgatagában voltam. Fejben már terveztem, hová megyek legközelebb az Országos Kéktúrán, de arra valószínűleg csak jövő januárban kerül sor. Szépen lassan vége lesz az ősznek, most már inkább csak kirándulásokra marad idő. A túra négy napja során megint értékes tapasztalatokkal lettem gazdagabb, annak pedig külön örültem, hogy erőnlétileg jól bírtam a fájós lábammal együtt is. Azt szívesen kihagytam volna.

Frissítés: a túranap gps nyomvonalát az Endomondon, míg az OKT 8. szakasz két napján készített képeim az alábbi Facebook albumból, a bejegyzésbe ágyazott képekre vagy ide kattintva érhetők el.

Közzétette: az én túrám – 2017. október 17., kedd