Menü Bezárás

RP-DDK 11. szakasz / Szekszárd – Mórágy

KÉP / Szekszárdi borvidék, részlet

A Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra (RP-DDK) bejárásának első napját a 11. szakasz teljesítésével kezdem meg Szekszárd és Mórágy között.

Eljött az a nap, amikor neki tudtam vágni a csaknem három hétig tartó túrámnak, melynek első napján Szekszárdról indultam és terv szerint Mórágyon fejeztem be az RP-DDK 11. szakaszát. Szekszárdra busszal mentem, mert a vonat az átszállási időt látva nem igazi alternatíva. A három perc átszállási időt túl nagy kockázati tényezőnek érzem, de nyugodtan cáfoljatok meg. Egy reggeli közvetlen buszjárattal viszont nagyon kényelmesen kilenc órára Szekszárdon voltam. A vasútállomáson felszerelkeztem és beszereztem az első pecsétet, majd a városon át elindultam a kék sávjelzésen. Az első túranapra nem terveztem sok kitérőt, csak néhány kilátópont felkeresése volt beütemezve.

Borvidéken

Szekszárdot viszonylag jó ütemben szeltem át, kivételesen a jelzést sem kellett nagyon keresni. Becsülettel fel van festve, az irányt szinte lehetetlen elvéteni. Ráadásul több szép épület szegélyezi az útvonalat, amit érdemes megnézni miközben felfelé kaptat az ember. Jómagam pincesornak mondtam volna, de tulajdonképpen lakóházak között vezet az út. Az egyik portáról olyan csatornaszag terjengett, hogy kicsit meg is nyújtottam a lépteimet. Az eredmény az lett, hogy hamarabb értem el a szőlőskerteket. Jó minőségű kavicsos úton haladtam, amit alapvetően annyira nem kedvelek, most mégsem esett nehezemre a haladás. Még bennem volt az első nap lendülete.

KÉP / Kilátás a Zengőre
Kilátás a Zengőre (kattintásra galéria nyílik)

A Bati-kereszt kilátót is igen hamar elértem. Az útról nem lehetett látni, de a gyerekzsivajból tudtam, hogy közel járok. Osztálykirándulás volt gondolom. Mire a kilátóhoz vezető ösvényre kanyarodtam a gyerekek már indultak, magamban csodáltam meg a körpanorámát. A kilátó is igen tekintélyes méretű, legalább akkora mint Hárskút felett a vitéz Bertalan Árpád kilátó. Bő negyed órát időztem a kilátónál, ami igen népszerű lehet, indulásom előtt egy újabb csoport érkezett. A kék sávjelzést újra felvéve néhány lépést követőn a névadó Bati-kereszt előtt haladtam el. Ezt követően a Szarvas-szurdikon át, ami valójában egy löszárok ereszkedtem lefelé. A nyeregbe érve kellett első alkalommal betájolni magam, mert a kék jelzés egyszer csak eltűnt.

Macskatámadás

A folytatásban nagy izgalmakra nem számítottam. Jobbára erdei utakon bandukoltam, csak a Bükkös-erdőtől délre kereszteztem egy hangulatos rétet. A soron következő igazodási ponthoz, Sötétvölgybe szinte eseménytelenül értem el. A tábor után egy békésen pihenő fiatal dámszarvas bikát ugrasztottam meg, más esemény nem volt. A tisztást délidőben értem el, így pár perces pihenőt engedtem magamnak. Egy rövid szakaszon letértem a jelzésről és vele párhuzamosan haladtam a Fazekas-völgy felé. Az erdészházat szerettem volna ugyanis szemügyre venni, ami kitérőt igényelt. Pofás kis erdei lak, szépen karban van tartva, de látszik hogy nincs mindennapi használatban és a vele szemközti kút sem üzemel.

KÉP / Ugrásra készen
Ugrásra készen (kattintásra galéria nyílik)

A Haramia-forrás felé közeledve egy hatalmas mókust láttam, amint feliszkolt egy fára. Az óriásmókus látványát fel kellett dolgoznom, ezért a forrásnál rövid pihenőt tartottam. Az erdőből kiérve rövid ideig elvesztettem a jelzést, mentem az egyenes úton tovább, pedig kanyarodni kellett volna. Persze tudhattam volna, hogy a helyes útirány a susnyáson keresztül balra visz. Az erdőből kiérve már a Grábóc feletti réten haladtam, ahol egy rókát pillantottam meg. A falu pedig úgy fogadott, ahogyan Szekszárd elköszönt, csak itt a szag forrása egyértelműen a tehenészet. A bélyegzőt a Mini ABC teraszán rendben megtaláltam, kis pihenő után a szerb ortodox kolostor kertje felé vettem az irányt, ahol újabb pihenőt tartottam. Két macska jött is ismerkedni, egyikük előbb körbejárta a motyómat, megmászta, majd amikor odébb akartam tessékelni rámugrott. Alig bírtam szabadulni tőle.

RP-DDK 11. szakasz Szekszárd Mórágy között

Szálka község következett, ahová a melegben és az úttalan utakon történő haladást leszámítva teljesen eseménytelenül sétáltam át. Meglehetősen hosszú település, frissen aszfaltozott utakkal, amiből dőlt a meleg. A bélyegzőt a Trófea Vendéglő teraszán rendben megtaláltam, majd az adminisztrációt követően ittam egy almafröccsöt. Kár, hogy nem tudtam a tó partján elfogyasztani, ott ugyanis egy árnyas padnál újabb rövid pihenőt tartottam. Lehet, hogy ez a pihenő felesleges volt, mert nem nagyon akarózott újra elindulni, pedig akkor még nem is sejtettem milyen susnyás vár rám. A susnyáson át és felküzdöttem magam a gyümölcsösig, de szívesen kihagytam volna.

KÉP / Érkezés Mórágyra
Érkezés Mórágyra (kattintásra galéria nyílik)

A gyümölcsösnél újabb meglepetés következett, frissen feltárcsázott út, ahol szintén elég kényelmetlen volt a haladás. Mintha az Alföldi Kéktúrán lennék és nem az RP-DDK példának okáért 11. szakaszán. Ilyen jó hangulatban értem el Kismórágyot, ahol a vasúti átjáró felé kanyarodva szerencsére működő közkutat találtam. Ez sokat dobott a hangulatomon, mert időközben elfogyott a vizem és már nagyon szomjas voltam. Már csupán egy kisebb emelkedőt kellett leküzdenem, majd a szőlőskertek között megérkeztem Mórágyra. Éppen időben, ugyanis hat órára ígértem magamat, amit percre pontosan sikerült tartanom. Az estét a falu szélén található Gránit Fogadóban, csendes magányomban töltöttem. A Szekszárdon megkezdett túranap nem volt túl eseménydús, de a meleg miatt annál fárasztóbb.

Powered by Wikiloc

Az első túranap bővebb képes összefoglalója hazaérkezést követően várható, remélem, hogy legalább tizenhat nap múlva a bejegyzésbe ágyazott képekre, ide kattintva és a Képek menüben is elérhető.

Bejárás napja: 2020. szeptember 4.