Menü Bezárás

RP-DDK 10. szakasz / Mórágy – Zobákpuszta

KÉP / Reggeli fények

A túra második és harmadik napján egy hosszabb, az RP-DDK 10. szakasz teljesítése állt előttem Mórágy és Zobákpuszta között.

Az első túranapon egy teljes szakaszt teljesítettem. A következő szakasz Mórágy és Zobákpuszta között már csak két túranapba fért bele. Az RP-DDK 10. szakasz teljesítését Mórágyon kezdtem a pecsét a begyűjtésével, ugyanis előző nap a faluközponttól a szálláshelyig a szállásadóm elfuvarozott. Utólag is köszönöm! Reggel öt perc séta az ébredező falu felé, még a motyóm nélkül és meg is lett a bélyegző. Közben megnéztem a Mórágyi rögöt is.

Bemelegítés

A szállásom, a Gránit Fogadó a falu szélén, a kék sávjelzés mellett volt, így nagyon nem kellett keresgélnem az útirányt. Kezdésnek egy szuszogtató emelkedő várt és bár még csípős hideg idő volt, mire felkaptattam már folyt rólam a víz. A rövid pihenőnél a polárpulcsi lekerült és úgy folytattam az utat erdőben. Jól jelzett és jó minőségű erdei utakat találtam, nagyon minimális sárral és dzsindzsával. Sok látványosság nem akadt Bátaapátiig, inkább az erdő csendje kötötte le a figyelmemet. A település határát nagyjából egy-másfél órás sétával értem el a vadászház mellett.

KÉP / Bemelegítés
Bemelegítés (kattintásra galéria nyílik)

A bélyegzőt a vadászháztól jobbra tartva a faluközpontban rendben megtaláltam. A bélyegzőhelynél tartottam egy hosszabb pihenőt, közben két szombathelyi túratárssal is találkoztam, akik az utolsó szakaszukra készültek. A településen ha úgy adódik érdemes megnézni az Apponyi-kúria épületét és az udvarán található helytörténeti gyűjteményt. Szombat reggel nekem ebből nem sok jutott. A nyomvonalat visszafelé tartva vettem fel ismét, a településről kifelé jónéhány kertitörpe figyelő tekintete mellett. Bátaapátit is egy kaptatón hagytam el, amit aztán több kisebb emelkedő követett. Jobbára itt is erdőben vezet az út, amit nagyon ritkán szakít meg egy-egy kisebb tisztás. Hosszabb déli pihenőt a Harsányi-keresztnél tartottam, ahol ráébredtem, hogy elhagytam a tollamat. Pech…

Találkozások

Pihenőm után egy nemszeretem rész jött, műút. Szerencsére csak pár kilométer és annyira nem is vészes, mint ahogyan szokott lenni. Forgalom semmi, csak a Héthárs leágazásnál ért utol egy kerékpáros, de onnét én újra erdei utakra tértem. A Hesz-keresztig már nem volt megálló, ahova viszont egyszerre érkeztem három győri túratárssal. Ők is éppen az utolsó kilométereiket taposták. Pihenő után néhány hosszú elnyújtott kanyar, majd egy éles jobbforduló és már a következő bélyegzőhely is látótávolságba került. Apátvarasd-telepen bár volt mozgás, de hétvége lévén mindenki a saját portáján tett-vett. Már amennyit bírt abban a tikkasztó hőségben.

KÉP / Hesz-kereszt
Hesz-kereszt (kattintásra galéria nyílik)

Szükségét éreztem egy hosszabb pihenőnek, ezért negyed órát is elidőztem ezen a hangulatos településen, illetve településrészen. Jól jött a pihenő testnek és léleknek egyaránt, mert sajnos újra egy nemszeretem rész kavicsos út, majd műút következett. Előbbit nem szereti a lábam – tudom finnyás vagyok -, a műúton pedig sugárzott a meleg. Nem próbáltam, de szerintem simán tojást tudtam volna sütni rajta. Konyhaművészeti csoda lett volna, szarvasbőgéssel kísérve. Igen, ekkor már bőven benne jártunk a délutánban és néhány szarvas hangosan tudtomra adta milyen évszakot is írunk. Fura volt a 6-os főúthoz ennyire közel szarvasbőgést hallani.

Hollókő a Mecsekben

Két éve elkövettem azt a hibát, hogy Sárvárnál fényképeztem a főút mellett és csak utána keltem át. Ha tudtam volna fordítva cselekszem, mert aztán öt percig nem nyílt lehetőségem az átkelésre. Most nem lacafacáztam, az első alkalommal azonnal átkeltem méghozzá fényképezés nélkül. A folytatás egy emelkedőn és a változatosság kedvéért némi dzsindzsán keresztül vitt. A bozótosban felzavartam tucatnyi kamikaze fácánt, amik csaknem levitték a fejemet. Kárpótlásul az emelkedő tetején a réten meseszép panoráma fogadott. Közel volt a túranap vége és az esti szálláshely, Óbánya. Számos emelkedő és ugyan annyi lejtő választott el tőle.

KÉP / Utcakép, amikor éppen nem volt tömeg
Utcakép, amikor éppen nem volt tömeg (kattintásra galéria nyílik)

Óbányát a kék jelzésről letérve, a zöldön sáv, majd háromszög jelzésen közelítettem meg. Izgalmasabbnak ígérkezett, de utóbb azt mondom felesleges kitérő volt. Sem a Réka-vár, sem pedig az Óbányai-kilátó nem nagy látványosság. Ha a Réka-vár nem lett volna kitáblázva észre se veszem, hogy odaértem. Ránézésre semmivel sem különbözött az oda vezető út menti kőrakásoktól. A kilátó pedig a fák lombkoronaszintje alatt van, tehát inkább egy jó magaslesnek mondanám, ahol kényelmesen bivakolhat az ember. A falura szép kilátást ad ugyan, de a falu felé ereszkedve nekem jobban tetsző panorámát találtam, szóval a kitérőnek akadt pozitív oldala is. A faluban hömpölygő tömeggel találkoztam. A vendéglőben a bélyegzőhelynél szinte egy gombostűt sem lehetett leejteni. Pont így képzeltem el Hollókőt csúcsszezonban, amit szerencsére nem így láttam.

Az Öreg-patak mentén

Adminisztrációt követően az esti szálláshely, az Illatosház felé vettem az irányt. Tisztálkodás után a vacsorámat a kellemes esti levegőn az udvaron fogyasztottam, amit desszertként – szállásadóm jóvoltából – egy kis szőlővel dobtam fel. Az udvaron ücsörögve megtapasztaltam, hogy mennyire élő sváb faluról van szó, a helyiek bizony németül (svábul) beszélgettek. Még befejeztem az előző szakaszról szóló bejegyzést, aztán mint a zsák eldőltem és a reggeli szarvasbőgésig csak egyet aludtam. A szálláshelyen meleg reggelit kaptam, amit két az ellenkező irányba tartó túratárs társaságában fogyasztottam el.

KÉP / Öreg-patak
Öreg-patak (kattintásra galéria nyílik)

Kevéssel nyolc óra után útrakeltem a még ébredező faluban, egy teremtett lélekkel sem találkoztam Kisújbányáig. Bőven volt hát lehetőségem az Óbányai-völgyben nézelődni. A Ferde vízesést és a Csepegő-követ is lencsevégre kaptam. Kisújbányán a kulcsosházzal szemközt az emlékműnél telepedtem le, a bélyegzőt kulcsosháznál rendben megtaláltam. Pihenő közben felsétáltam a Szent Márton templomig és vissza. Térképen nézve hosszabb útra számítottam a településig, de nem tiltakoztam, tetszett ez a pozitív csalódás.

RP-DDK 10. szakasz Mórágy és Zobákpuszta

A következő igazodási pont már a szakasz végpontja, Zobákpuszta volt. Az első néhány kilométeren aszfaltos erdei úton, majd arról a rengetegbe térve egy ösvényen haladtam. Egy rövid ideig a jelzés visszavezet az aszfaltos útra, de annyit még pont ki lehet bírni. A második ilyen letérésnél láttam egy útjelző táblát, ami Zobákpusztát csak öt kilométerre jelezte. Ezen picit meglepődtem, mert térképen ez is hosszabb útnak tűnt, de nem bántam. A Hidasi-völgyig csendes magányomban, onnét pedig egy pécsi sporttárssal haladtam, ami erőt adott a nap további részéhez. A völgyet egyébként a Burok-völgyhöz tudnám hasonlítani, amikor az könnyebben járható és kevésbé vadregényes. Nem tudom van-e ilyen egyáltalán.

KÉP / Mintha a Burok-völgy lenne
Mintha a Burok-völgy lenne (kattintásra galéria nyílik)

Hangulatos kis völgyről van szó, ez nem vitás, de nagyhátizsákkal ez is embert próbáló terep. Sok kisebb kanyar után egyszer aztán a főúton találtuk magunkat alkalmi túratársammal. Az utat itt is frissen aszfaltozták, szóval dőlt belőle a hőség. A jelzés által megkívántnál kicsit hosszabb ideig bandukoltunk rajta, majd végül a kék keresztnél letérve az erdőben vettük fel ismét a kék sávjelzést. Elköszöntünk egymástól és a bélyegzőhelyet már egyedül, műúton értem el. Hosszabb pihenőt a buszmegálló árnyékában tartottam, hiszen csupán a túranap felénél jártam. Igaz, éppen befejeztem az RP-DDK 10. szakaszát Mórágy és Zobákpuszta között.

Powered by Wikiloc
Powered by Wikiloc

A szakaszhoz kapcsolódó bővebb képes összefoglaló és a nyomvonal hazaérkezésemet követően lesz a bejegyzésbe ágyazott képekre, ide kattintva és a Képek menüben is elérhető.

Bejárás napja: 2020. szeptember 5-6.