Menü Bezárás

AK 11. szakasz / Nyírbátor – Halápi csárda

KÉP / Buzita felé ezen az úton jöttem

Az AK 11. szakasz Nyírbátor és a Halápi csárda közé eső részét a terveken kicsit módosítva, három túranap alatt jártam be.

Nyírbátorban az Alföldi Kéktúra (AK) pecsét beszerzését követően a Báthori István Múzeummal szemközt található Papok-réti-tónál hosszabb pihenőt tartottam. Az éjszakát sátorban terveztem tölteni Istvántanya környékén, ezért már itt feltöltöttem a vízkészletemet. A tó partján kevés árnyék jutott, egyre fullasztóbb volt a hőség is, kicsit nehezen szántam rá magam az indulásra. Két AK szakasz sikeres teljesítését követően az AK 11. szakasz Nyírbátor és Halápi csárda közé eső része következett, de a túranapból már nem volt olyan sok hátra.

Megérkezett a vihar

Nyírbátor és Istvántanya részt Judittal már bejártuk, szintén nem volt ismeretlen a terep. A városból kivezető út egy darabig szilárd burkolatú, majd szépen lassan a Nyírségre jellemző finom homokos útra változott. A tűző napsütés elől az akácosokban védve voltam, viszont így ezt a szakaszt is sikerült teljesen pókhálómentessé tennem. Roppant mód feldobta az utat ez a kis kaland. Nem szégyenlem megvallani, de rengeteg energiát kivett belőlem az Istvántanyáig tartó szakasz. Bár a saját tempómban mentem, mégsem éreztem, hogy haladnék vagy közelebb kerülnék a célhoz. Egyik kanyar jött a másik után, míg végül feltűnt Nyírbogát, ahonnét már valóban csak pár percnyi sétára van Istvántanya, de az is egy örökkévalóságnak tűnt.

Esti fények, vihar előtt (kattintásra galéria nyílik)

Ha lehetséges ilyen, akkor a fülledt levegő délutánra még rosszabb lett, sőt elég sötét felhők kezdetek el gyűlni. A bélyegzőt a Fapados büfénél rendben megtaláltam, fogyasztottam egy frissítőt és lám a kupak pihenőre intett. Nem nagyon volt humorom sátorhelyet keresgélni a településen kívül, de nem is volt rá szükség, mert a büfében megengedték, hogy hátul az udvarban verjek sátrat. Egy belső hang azt súgta, hogy a tető alatt aludjak majd, amit akár sátor nélkül is meg tudtam volna tenni, több pad és asztal is rendelkezésre állt. Végül a tető alatt sátoroztam és így szárazon megúsztam az éjszakai felhőszakadást. Ezúton is köszönöm, hogy a lehetőséget! Az esőzés nem múlt el nyom nélkül, másnap a homokos erdei út vizesen sokkal jobban járható volt. Néhány nagyobb pocsolyát azért ki kellett kerülnöm, de a legtöbb bosszúságot nem ez okozta.

Jelzések, hol?

Istvántanyát elhagyva sajnos elég kevés jelzést láttam, igaz egy részük a friss fakitermelésnek tudható be. Nyírlugosig szintén nem ismeretlen utakon kellett haladnom, de ezzel együtt is nehéz volt a helyes irányt tartani és a jelzésen maradni. Nem tudok visszaidézni olyan irányváltást, ahol láttam volna egyértelmű jelzést és helyenként az út is olyan volt, amin nagyhátizsákkal nem volt könnyű haladni. Sokat kivett belőlem a szakasz, ezért sem tettem ezúttal kitérőt a Hoportyó felé, meg a fakitermelés miatt nem is lett volna értelme. Nyírlugost elérve a bélyegzőhelynél tartottam pihenőt, ahol kicsit meg is szárítkoztam az erdőben összegyűjtött nedvesség miatt. A folytatásban újra erdei utak következtek, a változatosság kedvéért nem az esővizet, hanem ismét a pókhálókat gyűjtögettem, bármilyen óvintézkedést is tettem ez ellen. A gúti erdőben most is nagyon élveztem a haladást, bár helyenként inkább vadcsapáson visz a jelzés, de az legalább jól járható. Sikerült néhány dámszarvast is lencsevégre kapnom.

Pihenő kék jelek (kattintásra galéria nyílik)

Az új bélyegzőhelyen mindent rendben találtam és egy rövid pihenőt követően indultam az erdészház felé. Olyan észrevétlenül haladtam, hogy még a kutya sem ugatott meg. Az erdőt elhagyva kaszálók és szántók között vitt az utam, majd a műúthoz közeledve újra erdőben. Az éjszakai vihar itt sem múlt el nyom nélkül, az útra dőlt fákat az erdész éppen akkor takarította. A megyehatárnál elcsábultam és ismerve a kék sávjelzés útviszonyait nem azon, hanem a műút mentén sétáltam be Nyíracsádra. A településre érve érzetem, hogy szükségem lesz egy hosszabb pihenőre, a faluközpontban bő háromnegyed órás pihenőt tartottam. Itt padokat és működő közkutat is találni, szóval az esti táborozáshoz szükséges vízzel felszerelkezve indultam tovább. A bélyegző itt is új, folyamatosan hozzáférhető helyre került, a park melletti jelzőtáblán rendben megtaláltam.

Kilátó lezárva

Már csak néhány kilométert kellett megtegyek a kinézett esti sátorhelyig, de tovább indulva az út akaratlanul is rövidebb lett. A településen semmi jelzés nem utalt rá – vagy én nem vettem észre – mikor kell balra letérni, ezért bár előre megnéztem az utat sikerült rajta túlmenni. Mire észrevettem már késő volt és alapelvem, hogy visszafelé nem megyek Buzitáig végig a gyér forgalmú műút mentén haladtam. Egyszer ugyan lett volna lehetőségem kiváltani a jelzésre, de nem volt kedvem az akácosban szedegetni a pókhálót. Buzitát elhagyva néhány kanyar és egy rövid kitérő után hamar elértem a Kővágő-dűlői kilátót, ahol a sátorozást terveztem, de csalódnom kellett. A kilátó egyrészt egy kerítésen belül található, aminek kapuja zárva volt, másrészt pedig a felirat szerint életveszélyes és ezért nem látogatható.

Kilátás Nyírmártonfalva felé (kattintásra galéria nyílik)

Nem volt mit tennem, bármennyire is fáradt voltam indultam tovább, hogy még világosban legyen időm új sátorhelyet keresni. Közben Juditnál bejelentkeztem, hogy alakult a nap és úgy döntöttem kihasználom a család közelségét. A Nyírmártonfalvát Vámospérccsel összekötő utat elérve elhagytam a kék sávjelzést és Nyírmártonfalva felé folytattam az utat. Ott találkoztam a családdal, akik eljöttek értem és hazafuvaroztak. Várakozás közben kétszer esett az eső, éjszaka pedig újabb vihar volt, meg kimondottan jól is esett egy éjszakát harmadik otthonomban tölteni. Másnap korán reggel Nyírmártonfalváról folytattam az utat, ahonnét szűk fél órányi sétával a Petőrészi-kilátó könnyen elérhető. A bélyegzőt a kilátó lábánál rendben megtaláltam.

AK 11. szakasz Nyírbátor és a Halápi csárda között

Több kilátó is épült az elmúlt években a vidéken, a Petőrészi-kilátóból kimondottan szép és változatos panoráma tárul az érdeklődők elé. A pecsét beszerzését követően megengedtem magamnak némi bámészkodást, aztán a vegyes összetételű erdőkben elindultam a következő kilátó felé. Valahol megint elnéztem a letérőt és Hármashegyalját a jelzésre merőlegesen érkezve értem el. Kimondottan bosszantó, hogy ennyi hiányosan jelölt részt találni a tájegységben, mert a túranap további részében sem voltam elkényeztetve a felfestésekkel. A tisztáson egy teremtett lélekkel sem találkoztam és bár nem bélyegzőhely, tartottam egy rövid pihenőt is. Az estét a Mézes-hegyi tónál terveztem tölteni, ezért a tisztás egyetlen működő közkútjánál kellő mennyiségű vizet vételeztem.

Fenyőerdő itt is, de ezen már nem lepődtem meg (kattintásra galéria nyílik)

A Hármashegyi-kilátó felé vettem az irányt, ami már egy jóval masszívabb a korábban érintett két kilátóhoz képest. Természetesen ezt is megmásztam, de ebből kevésbé volt tetszetős a panoráma. A távolban feltűnt Debrecen, kicsit közelebb pedig néhány tanya látszódott. Tovább haladva újra vegyes összetételű erdőkben vitt az út, ami kimondottan pihentetőnek bizonyult. Eseménytelen utam volt az egykori csárdánál található bélyegzőhelyig, ahol az AK 11. szakasz Nyírbátor és Halápi csárda közé eső részt lezártam. A főúttól pont annyira esik távol a bélyegzőhely, hogy nagyjából csendes pihenőt lehet tartani, de sok árnyékra nem szabad számítani. A bélyegzőhely egyébként ideális ki- és beszállási pont, közelében van egy buszmegálló. Én azonban gyalog folytattam az utat, de az már egy másik AK szakasz és bejegyzés története.

A túranapokon megtett út nyomvonala a lenti térképeken látható, képeim pedig a bejegyzésbe ágyazott képekre, a Képek menüben vagy ide kattintva érhetők el.

4. túranap:

Powered by Wikiloc

5. túranap:

Powered by Wikiloc

6. túranap:

Powered by Wikiloc

Bejárás napja: 2021. augusztus 23-25.

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .