Kiss Attila Tivadar
Az Alföldi Kéktúra bejárásom következő két túranapján AK 9. szakasz Létavértes és Berettyóújfalu közé eső részét teljesítettem.
Hatodik érzékemnek köszönhetően az éjszakai vihart ezúttal is négy fal között töltöttem Létavértesen. Reggelre a vihar elvonult és csak a kitartóan szemerkélő eső maradt meg, ami a nyolcadik túranapom alatt végig elkísért. Az előző két túranapon a tervezetthez képest nagyobb távokat tettem meg, az Alföldi Kéktúra (AK) 9. szakasz Létavértes és Berettyóújfalu közötti rész első túranapja pihenőnap lett. A túranap tervezett úticélja Kismarja volt, ami Létavértestől úgy hat órányi járásra esik, csak sajnos az első bő egy órában a műút mellett visz a jelzés. Pénteken reggel az esőben nem tapasztaltam különösebben nagy forgalmat és az útpadka is elég széles.
Esik eső karikára
Kelet felé már szép kilátás nyílt volna a Bihari-hegyekre, amit a kedvezőtlen időjárás miatt sajnos nem láttam. A cserekerti bekötőútig lényegében eseménytelen utam volt. Az egyetlen említésre méltó momentum az, hogy valahol félúton megállítottak a rendőrök. Meggyőződtek róla, hogy túrázó vagyok és jó utat kívánva elköszöntek tőlem. Cserekertre érve egy helyi ingatlantulajdonossal elegyedtem szóba, aki egy turistaház kialakítását fontolgatja a bélyegzőhelyhez közel. Elmondása szerint jövőre már foglalható is lenne a szálláshely. Szép gondolat, ámbár kérdés mennyire lenne kihasználva, hiszen Létavértesen, Pocsajon és Kismarján is van szálláshely. A bélyegzőt egyébként rendben megtaláltam, az esőben gyorsan adminisztráltam, majd indultam is tovább.
Pár kukoricás között, gyakorlatilag a határ mentén haladtam a Laponya-halom és az Ér folyó felé. Előbbi közelében kicsit küzdelmesnek éreztem a haladást a dús aljnövényzetben, ahol talajszintről is sikerült nem kevés nedvességet összeszednem. A töltésre felkapaszkodva már nem volt gond, esőben is jól tudtam haladni. Már-már azt gondoltam, hogy nem is lesz sáros a cipőm, de Pocsaj előtt a jelzés balra irányított, ahol a földek között bőven kijutott a sárból. Pocsajon az óvodánál terveztem a pecsét beszerzését, ahol az eső elől egy kicsit védve is voltam, tartottam hát egy rövid pihenőt. A folytatásban a jelzésről letérve a református templom és a Sinka Miska Vendégház felé indultam és csak később vettem fel újra a kék sávjelzést. A településen nem volt nagy mozgás, az esőben én sem láttam okot arra, hogy hosszabb megállót tartsak.
Már a Berettyónál
Pocsajt elhagyva először az Ér folyón, pár métert megtéve pedig a Berettyón is átkeltem, majd balra fordulva a töltésén haladtam Kismarja felé. Az eső ellenére is nagyon élveztem ezt a szakaszt, nagyon megfogott a vidék hangulata. Kismarja volt ez első depóm, ahová a soron következő hét ellátmányát előre elküldtem, s a Tornácos Vendégház új üzemeltetői igen segítőkészek voltak. A szálláshelyen ottjártamkor még zajlott a felújítás, de így is csak jókat tudok írni róla. Kora délután még besétáltam a szálláshelyről a faluba, hogy beszerezzem a pecsétet, amit a templom előtti hirdetőtáblán rendben megtaláltam. Még az is megfordult a fejemben, hogy kishátizsákkal továbbmegyek a következő bélyegzőhelyig Nagykerekibe, majd vonattal vissza Kismarjára.
Reggel pedig fordítva ugyan ez, nyertem volna vele úgy másfél órát, de a kitartó esőben nem voltam olyan lelkes még két órányi sétáért. Az éjszaka csendesen telt, reggelre kelve viszont sűrű köd fogadott, s ennek köszönhetően esőre nem is számítottam. Olyan ötven méteres látótávolság lehetett csupán, de egyáltalán nem volt zavaró, sőt kimondottan hangulatos lett így a reggel. A falut elhagyva földutakon haladtam amit az esőzés megviselt ugyan, de végig jól járhatóak voltak. Néhány kisebb erdőfoltot keresztezve másfél órányi sétát követően értem Nagykereki határába, ahol a túranap során először kereszteztem az M4-es autópályát. A pecsétet a Bocskai-várkastély kerítésén rendben megtaláltam, aminek parkjában rövid sétát is tettem. A település egyébként nagyon hangulatos, a kék sávjelzés mentén szépen gondozott portákat látni.
Lám, kiderült az ég
Még kissé szomorkás, felhős időben hagytam magam mögött Nagykerekit és a mezőn haladtam a Kis-Körös mentén Bojt irányába. A korai indulásnak köszönhetően több őzzel is találkoztam, a faluba viszont már a szokásosnak mondható kutyakoncert közben érkeztem. A bélyegzőt itt is rendben találtam, ahol nem lehet túl nagy forgalom, mert igencsak csodálkoztak a helyiek, hogy ki ez a hátizsákos alak. Rövid pihenőt követően újra nekivágtam az útnak, ami a mezőn elég jelöletlen. Az irányt ettől függetlenül jól lehet tartani, csak jó lenne pár oszlop, tábla, karó vagy bármi ami megerősíti a túrázót. Az út minőségére egy kilométert leszámítva nem lehet panasz, az az egy kilométer ottjártamkor frissen volt tárcsázva, ami kicsit kellemetlenné tette a haladást. Egyre közeledtem az M4-es autópályához, a látóhatár szélén pedig Gáborján református temploma szolgált igazodási pontként.
Nagy kanyart téve átkeltem a Kis-Körösön, majd később az autópálya felett, melynek hídjáról már remek kilátás nyílt a Bihari-hegyek felé. A reggeli köd eddigre teljesen eltűnt, verőfényes napsütés és tikkasztó meleg váltotta fel. Hencidához közeledve egy az út mellett pihenő túratársra lettem figyelmes, aki Szekszárdról indulva szintén egy menetben vágott neki az AK-nak. Volt olyan kedves, hogy a Berettyóig velem tartott, ahol elköszöntünk egymástól és ki-ki ment a maga útján. Bár csupán tíz percet ballagtunk együtt, e rövid idő alatt megejtett beszélgetés is fel tudta dobni az addig csendes túranapot. Hencidán nem időztem sokat, csupán a bélyegzőhelynél szusszantam egy keveset és máris indultam tovább. A folytatásban újra a Berettyó töltésén kanyarogtam, eleinte még némi árnyék is jutott, ámbár egyre kevesebb.
Újratervezés
A túranapon Szentpéterszegig szerettem volna eljutni, de Gáborjánhoz közeledve egyre többször gondoltam át ebbéli tervemet. Elsősorban a még előttem álló túranapokon szerettem volna könnyíteni. Bármennyit is készültem előzetesen a túrára Furta és Körösszakál között nem igazán tudtam előre kifigyelni magamnak a sátorhelyet. Annyira még nem vagyok rutinos sátorozó, hogy a pusztában verjek sátrat és Judit is nyugodtabb, amikor négy fal között alszom. Gáborján bár nem bélyegzőhely, mégis itt tartottam meg a túranap egyetlen hosszabb pihenőjét, közben leszerveztem az esti szállást Berettyóújfalun és a másnapit is Körösszakálban. Kicsit talán hosszabb pihenőt is tartottam a szükségesnél, nem nagyon akaródzott tovább indulnom. Nem néztem ugyan a hőmérőt, de érzésre harminc fok felett lehetett a levegő hőmérséklete, ami ráadásul elég fullasztó is volt. Már-már nyári hőség.
Ilyen körülmények között a legkevésbé sem mondanám pihentetőnek a töltésen való baktatást, ami nem is volt az. Elég sokat, a vártnál jóval többet kivett belőlem ez a szakasz. Az út minőségére egyébként nem lehet panaszom, kavicsos és füves utak váltják egymást, szóval lehet haladni. A töltés nekem jobb kéz felé eső oldalán Szentpéterszeg határában egy bronzkori földvárat találni, amit szívesen megnéztem volna közelebbről is, de sajnos semmi nem jelezte a letérőt én pedig eljöttem mellette. A bélyegzőhelyhez szintén letérőt kell tenni, ami viszont már jól jelzett és a záportározó melletti nyitott jurtánál rendben meg is található. Megvallom, itt megfordult a fejemben, hogy szervezés ide vagy oda, nem megyek tovább. Az egész túrára visszagondolva ez volt az egyetlen ilyen alkalom, ahol nap közben ilyen szintű fáradtságot éreztem.
AK 9. szakasz Létavértes és Berettyóújfalu között
Bármennyire is csábító volt a környezet, erőt véve magamon újra útnak eredtem abban a tudatban, hogy az újratervezés miatt a pihenő hetem hosszabb lesz. Igaz, előttem állt még egy nagyon hosszú túranap, de ennek a napnak és az AK 9. szakasz Létavértes és Berettyóújfalu közötti szakasznak már a végéhez közeledtem. Visszasétáltam a töltéshez, amin olyan másfél kilométert megtéve újra kereszteztem az M4-es autópályát a túranap során harmadszor. Néhány kanyar után pedig már látótávolságba került a napi cél, Berettyóújfalu is. A szombat délutánt sokan kihasználták egy kis pecázásra, sétára vagy biciklizésre, volt forgalom a töltésen nem kevés. A következő jelentősebb igazodási pont a 42-e főút keresztezése volt, ahonnét még egy órányi járásra esett az esti szálláshelyem.
Kicsivel később a vasúti híd alatt is áthaladtam, majd attól eltartva már nagyon kényelmes tempóban sétáltam be a városba. A bélyegzőt a vízügyi igazgatóság telephelyének kerítésén rendben megtaláltam, rövid pihenőt követően pedig már tényleg a szálláshely felé vettem az irányt. Kései bejelentkezésem ellenére is nagyon kedvesen fogadtak, amiért különösen hálás vagyok. Nem tagadom, hogy roppant mód elfáradtam ezen a túranapon, amit a lábamon egy vízhólyag is jelzett. Utóbb kiderült, hogy a túra során ez volt az utolsó előtti kis vízhólyagom. Tisztálkodást és a vacsora elfogyasztását követően még megbeszéltem Judittal az eseményeket, majd nyugovóra tértem. A következő AK szakasz igen hosszú lesz, minden perc pihenőre szükségem volt.
A túranapokon megtett út nyomvonala a lenti térképeken látható, képeim pedig a bejegyzésbe ágyazott képekre, a Képek menüben vagy ide kattintva érhetők el.
8. túranap
9. túranap
Bejárás napja: 2021. augusztus 27-28.