Menü Bezárás

RP-DDK 4. szakasz / Rádiháza – Zalalövő

KÉP / Patóhegyen

Az utolsó negyven kilométert az RP-DDK 4. szakasz Rádiháza és Zalalövő közé eső teljes távját végül két túranapra sikerült elosztanom.

Az előző túranaphoz hasonlóan ezúttal sem volt szükség különösebben feszített tempóra, így Rádiházáról a szokottnál majd egy órával később indultam csak útnak. A Kabala ménesbirtokon reggelivel foglaltam szállást, ami kellően bőséges és a zabkásámhoz képest mindenképpen változatosabb volt. Indulás után egy fénykép kedvéért az istállók felé tettem még egy kitérőt, csak utána vettem fel a megfelelő irányt. Sajnos az RP-DDK 4. szakasz Rádiháza és Zalalövő közötti részének megkezdésekor elég szomorkás időjárás fogadott. Ennek eredményeként érdekes fényviszonyokkal találkoztam. A vasúti sínek túloldalán, mintha már a naplemente közeledett volna. Később valamelyest szakadozott a felhőzet és Szentkozmadombja felé az akácost magam mögött tudva néha már az árnyékomat is megpillantottam.

Álmos települések

Fiatal, de annál hangulatosabb akácosban vezető úton csakhamar elértem Szentkozmadombját. A település szintén feliratkozott az itt szívesen élném mindennapjaimat virtuális listámra. Ahhoz képest, hogy milyen pici település, ottjártamkor meglepően nagy forgalmat tapasztaltam. A kék sávjelzés két érdekes épületet is érint a településen, melyek alig igényelnek letérőt. A kápolna újrahasznosítása elsőre igen meglepő volt, ugyanis itt kapott helyet a buszmegálló. Bakancsos turistaként abból a szempontból is érdekes, hogy szükség esetén akár egy éjszakát is kényelmesen el lehet benne tölteni. Másik figyelemre méltó és egykor minden bizonnyal szebb napokat látott épülete a falunak a Dervalics-kastély. A legtöbb vidéki uradalmi épülethez hasonló módon bizony ráférne egy teljes felújítás, ámbár kérdés, hogy utána miként tudná a falu kihasználni.

KÉP / Dervalics-kastély
Dervalics-kastély (kattintásra galéria nyílik)

A temető felé tovább haladva a Szentháromság-temetőkápolna is a település szép épületeinek sorát gazdagítja. A soron következő település Zalatárnok végig látótávolságban van, amit a változatosság kedvéért aszfaltos úton lehetett megközelíteni. Miután a szikrázó napsütés továbbra is elkerült, nem tűnt különösebben megerőltetőnek a műúton baktatás, ahol ráadásul igen gyér forgalmat tapasztaltam. Egyszer az a fura érzés lett rajtam úrrá, hogy a telefontöltőt és egyéb kütyük szütyőjét nem raktam el. Megálltam hát, hogy megbizonyosodjak róla minden megvan-e. Furcsa érzés volt, mert rendszerint a túrákon azonos sorrendben pakolom vissza reggel a zsákot, de aznap valamiért nem tudtam visszaidézni ezt a mozdulatsort. Persze minden a helyén volt, de megnyugvást jelentett a bizonyosság. Keresgélés közben láttam magam mögött a távolban egy hátizsákos alakot, aki akár túratárs is lehetett, de erről nem tudtam meggyőződni, mert senki nem ért utol.

Ess, eső ess

Bár nem volt ok a sietségre Zalatárnokon csupán csak egy rövid pihenőt tartottam a bezárt vegyesboltnál található bélyegzőhelyen. A Koktél presszónál nem néztem a bélyegzőt, meg aztán lendületben voltam és nem is igazán fűlt a fogam az oda-vissza sétához. Tovább haladva a Szent Anna-templom szolgált némi látványosságként, illetve akinek ilyen irányú az érdeklődése néhány lépéssel később a szintén bezárt Hangulat kocsma. Rövid ideig a település utcáin visz a jelzés, majd egy mezőgazdasági épületegyütteshez érkezik. Itt egy kerítést találni, s bármenyire is furcsának tűnik azon belül kellett folytatni az utat. Mondjuk erre nem sok jelzés utal, de az első száz méter után azért azok is meglesznek. Itt nekem némi sárdagasztás kezdődött, mert ugye mezőgazdasági terület lévén a traktor az elsődleges közlekedési eszköz, amivel szép bakhátakat lehet építeni. Szerencsére az útnak látszó keréknyomok bal vagy éppen jobb oldalán még a nagyobb dagonyákat is ki tudtam kerülni.

KÉP / Az ősz minden színe
Az ősz minden színe (kattintásra galéria nyílik)

A szántókat elérve az útviszonyok jelentősen javultak, bónuszként az ősz minden színében játszó erdők szegélyezték az utat. A szántók mentén, majd azok között egy hosszú egyenes és kellőképpen szeles úton kellett haladjak, melynek végén a kerítésnél egy rozoga létra fogadott. Valószínűleg nem én voltam az első, aki kétségbe vonta a létra stabilitását és teherbíró képességét, így a kerítésen a létra mögött kijárt résen keltem át. A kerítés túloldalán hangulatos erdőben haladva érjük el Patóhegyet, ahol a legtöbb szőlőskertet már téliesítve találtam. Az egyik présháznál visszatekintve láttam, hogy sötét felhők gyülekeznek a távolban, a szőlőhegyről leérve ezek már a fejem felett voltak. Petrikeresztúron egy hosszabb pihenőt terveztem, a focipálya mellett a B-közép helyén le is telepedtem, de az egyre inkább rákezdő eső miatt végül a fedett buszmegállónál tartottam meg a pihenőt. Az eső a túranap végéig és valamivel tovább is kitartott, de akkor már annyira sem érdekelt, mint a túra során.

Göcsej szívében

Petrikeresztúr és a mellette található Győrfiszeg szinte összenőtt, mindössze egy kaszálón kell a két településrész között átsétálni azt is műúton. Győrfiszeget elhagyva az erdei út már okozott némi fejtörést, a csúszós úton nem volt éppen könnyű a felfelé kapaszkodás. Ráadásul több keresztbe dőlt fát is meg kellett kerülni, de ehhez már hozzászoktam. Az emelkedőt leküzdve fiatal cserjés fogadott, az egyik sarkon pedig valamilyen menyétféle nézett velem farkasszemet. Olyan gyorsan elinalt, hogy nem tudtam beazonosítani, sem pedig lencsevégre kapni. A cserjésből kiérve már szinte egyenes út vezetett az esti szálláshelyemre. Egy szolíd sárdagasztás volt ugyan, de az eső ellenére is meglehetősen jó állapotú földutakon értem el Becsvölgye határát, majd már műúton az esti szállást. A Barabásszegi Vendégház és Turista Pihenőhely ugyancsak jó választásnak bizonyult. Kiválóan felszerelt hely egy rendkívül gondoskodó szállásadó kezében.

KÉP / Napkelte
Napkelte (kattintásra galéria nyílik)

Mivel elég korán az esti szálláshelyre értem, vacsora előtt és filmnézés közben befejeztem a másnapi blogbejegyzést. Előzőleg még gondolkodtam rajta, hogy teszek néhány plusz kilométert a napba, de az esőben ezt végül nem forszíroztam annyira. Kimondottan jó volt a fűtött szálláshelyen ücsörögni. Az utolsó túranapra nem maradt sok kilométer, de az előző napi esős időjárás okán elég izgalmasnak ígérkezett. A tervezett korai indulást majdnem percre pontosan sikerült tartanom, amikor a tejködben nekivágtam az utolsó kilométereknek. Kivételesen már reggel feltettem a kamáslit aminek Vörösszeg és Kereseszeg felé haladva is jó hasznát vettem. Az előző napi eső és a reggeli harmat egy részét minden bizonnyal én vertem le a növényzetről, ebben egészen biztos vagyok. Kislengyelre érkezve még mindig köd fogadott, benne egy hátizsákos alak sziluettje bontakozott ki, s lám az utolsó túranapomon is találkoztam túratárssal.

Átkelés a sártengeren

Rövid csevegés után mindketten folytattuk az utunkat. Mindenképpen a Malom turistaháznál szerettem volna bélyegezni, ezért egy kis kitérőt kellett tegyek. A bélyegző az előtető oszlopán rendben elérhető volt, amit még a ködben is könnyen megtaláltam. Pihenőnek még nem éreztem szükségét, meg aztán a tömegközlekedés miatt is kötve voltam az időhöz, indultam tovább. Pár száz métert a főút mentén tettem meg, majd a jobbra tőlem alig kivehető olajkútnál letértem. Előtte persze pózoltam egy kicsit a kamerának, hátha én leszek a MOL új reklámarca. Még nem hívtak. Kustánszeg következett mint bélyegzőhely, amit a változó, de többségében jó minőségű földutakon hamar elértem. A jelzés követése a kis látótávolság miatt ugyan okozott néha fejtörést, de a jelzések rendben voltak. Kustánszeget elérve a köd mintha kezdett volna felszállni, már csaknem az árnyékomat is megpillantottam a Lesz-Vigasz Presszónál. A bélyegző itt is rendben elérhető volt.

KÉP / Sáróceán
Sáróceán (kattintásra galéria nyílik)

Meglehetősen nagy nyüzsgést tapasztaltam a településen, melyet elhagyva a ködöt is magam mögött tudtam. Sokkal nagyobb kihívást jelentett az előttem álló sártenger, pontosabban sáróceán. Néha a kerülő megtalálása is komoly erőfeszítést igényelt, szóval az addigi jó tempóm kicsit visszaesett. Kustánszeget elhagyva egy saras emelkedő tetején egy ember folytatott látszólag hiábavaló küzdelmet a sárral. Mindössze egy lapáttal volt felszerelkezve, azzal próbálta az útról elvezetni a kisebb, de inkább nagyobb pocsolyák vizét. Az erdei utat elérve a saras részeket magam mögött tudtam, de még nem végleg. Az erdőben újra sikerült jó tempót felvennem, egy helyet leszámítva a jelzések is végig jól követhetők voltak. Azon az egy helyen viszont több percig is kerestem a helyes útirányt, míg végül a Keresztúri-patak kis mocsarán átkelve meglett. Itt kamásli helyett inkább csizmanadrágra lett volna szükségem, hogy „tiszta” nadrágszárral át tudjak kelni.

RP-DDK 4. szakasz Rádiháza és Zalalövő között

Egy emelkedő következett, amit hamar magam mögött tudtam, majd egy hosszan hullámzó egyenes erdei út és néhány kanyar után jött a megváltás. Erdei műútra értem, ami a korábbi sárdagasztás után kimondottan pihentető volt a lábamnak és még néhány percet is be tudtam itt hozni. Majd két kilométeren volt segítségemre az aszfaltút, de arról letérve sem találkoztam nagyobb kihívásokkal. Már-már megkönnyebbültem, hogy végleg letudtam a sárdagasztást, de Nagyhegyre érve ezt át kellett gondolnom. Ekkor jött csak a java, de ezt nem részletezem, beszéljenek helyettem a galériában található képek. Mindenesetre esés és hasonló kalandok nélkül értem el a 86-os főutat, ahol már szükségét éreztem egy hosszabb pihenőnek. Mire ideértem verőfényes napsütés lett, jó volt az egyébként nem túl forgalmas főút mellett kicsit sütkérezni.

KÉP / Az "Itt jártam" képsorozat utolsó tagja
Az „Itt jártam” képsorozat utolsó tagja (kattintásra galéria nyílik)

Nem egész egy órai járásra voltam a túranap és az RP-DDK utolsó bélyegzőhelyétől. Nagyfernekágra, majd tovább Zalalövő felé is a körülményekhez képest remek utakat találtam. Nagyfernekágat elhagyva először Pörgölin került a látóhatárra, majd kicsivel később Zalalövő, ahol már ismertem a járást a bélyegzőhely felé. Ha nem itt zártam volna a túranapot, akkor valószínűleg mérgelődnék a bélyegzőhelyhez vezető indokolatlanul nagy kitérő miatt, mert a vasútállomás egy kilométeres kitérőt jelent. Így, hogy az RP-DDK 4. szakasz Rádiháza és Zalalövő közötti és a túra teljes távját Zalalövőn zártam, annyira nem okozott szívfájdalmat. Újra átkeltem a Zalán, majd kényelmesen elsétáltam a vasútállomásra, ahol az utolsó pecsétet is a füzetembe ütöttem. A tervezetthez képest több, mint egy órával hamarabb értem Zalalövőre, így a vonatra várva és a hazaúton is bőven volt időm átgondolni a túranapot és a túra teljes távját. Ekkor ugyan még nem hivatalosan, de az Országos Kékkör kiírás kétharmadát teljesítettem.

A szakasz során készített válogatott képeim a bejegyzésbe ágyazott képekre, ide kattintva vagy a Képek menüben érhetők el, a megtett út pedig az alábbi térképeken követhető.

Powered by Wikiloc
Powered by Wikiloc

Bejárás napja: 2020. október 27-28.