Kiss Attila Tivadar
Az Alföldi Kéktúra teljesítése összegző bejegyzés a szokásosnál lassabban született meg, de remélem, hogy annál tartalmasabb lett.
Az igazolófüzet szakaszolását követve tizenhárom bejegyzésben foglaltam össze az Alföldi Kéktúra (AK) teljesítése során szerzett élményeimet. Próbáltam a túra befejezéséhez közelíteni a bejegyzések publikálását, de heti két bejegyzés megírása és hozzá a fényképek rendezése nagyon sok időt elvitt. Végül a heti egy bejegyzés publikálásához tartottam magam, az utolsó a naptári ősz utolsó szerdáján menetrend szerint közzétételre került. Szerettem volna a teljesítésről ezt követően rögtön megjelentetni a bejegyzést, de már az utolsó szakaszról szóló beszámoló írása közben világossá vált, hogy ez nem fog sikerülni. Sok mindent nem tudtam beleszuszakolni az adott szakasz beszámolójába, mert nem volt ott helye, illetve közben azért zajlik az élet és időm sem volt úgy megírni ezt a bejegyzést, ahogyan terveztem.
Felkészülés testben és lélekben
Már a túraterv összeállítása során is tisztában voltam azzal, hogy az AK egy menetben történő teljesítése sajátos erőpróba lesz. Korábban még nem túráztam ennyire hosszú távon és túranapon keresztül. A teljes bejárásra szánt huszonnyolc túranap csaknem egy hónap, szóval a sikeres teljesítés érdekében testileg és lelkileg is új kihívásokkal kellett szembenéznem. Igaz, hogy a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrát (RP-DDK) is egy nekifutásra terveztem megtenni, ami sajnos ebből a szempontból eredménytelen volt. Az RP-DDK bejáráson szerzett pozitív és negatív tapasztalatokra építkezve az AK bejárásra már a felkészülést is máshogyan végeztem. A tervezett indulást megelőző bő egy hónapban hőségben és felhőszakadásban is minden hétvégén megtettem legalább harminc kilométert. Hétköznap pedig a szokásosnál is többet kerékpároztam. Ez megfelelő erőnlétet adott.
A fizikális felkészülés mellett lélekben is készültem, térképen és a túratársak beszámolóinak olvasgatásával többször is bejártam az útvonalat. Az RP-DDK-nak csaknem húsz kilós hátizsákkal indultam anno neki, ezen a felszerelés fejlesztésével öt kilogrammot tudtam faragni. Út közben pedig további egy kilogrammot spóroltam, amit a harmadik túranapon a családnál hagytam. A zsákot tulajdonképpen egyszer sem éreztem nehéznek, inkább csak fárasztó volt ennyi napon át a terhelés. A második hétre esténként már nagyon elfáradt a hátam, viszont online konzultáltam a gyógytornászommal és a megfelelő gyakorlatokkal ezt a fáradságot kordában tudtam tartani. Nagyon tartottam tőle, hogy esetleg a lábam nem fogja bírni, azonban e téren szinte semmi panaszom nem volt. Két nagyobb vízhólyagot szereztem, mindkettőt jól el tudtam látni és másnap már nem okoztak problémát.
A nagy utazás
Tervezgetés közben még néha rémisztőnek hatott a túratáv. Az igazolófüzet alapján 861,3, a bejárás idején aktuális nyomvonal szerint pedig 869,5 kilométert kellett megtegyek. A valóságban huszonnyolc nap alatt összesen 888,68 kilométert mértem. Közben igyekeztem minél több látványosságot is felkeresni, de tudom, hogy sok dolgot így is elmulasztottam. Például Szarvason nem néztem meg az Mini Magyarország parkot, mert egyszerűen nem úgy jött ki a lépés. Az Alföld eddig az ország egyik földrajzi tájegységként élt bennem, áthaladva viszont láttam mennyire változatos. Sokszor beláthatatlanul nagy távolságokat kell megtenni két bélyegzőhely között, úgy, hogy közben gyakorlatilag semmi nincsen. Se pad, se árnyék és néha víz sem, csak az út. Ecsegfalva és Túrkeve remek példa erre, de említhetném a Ruzsa és Kunfehértó közötti és még pár másik részt is. Az első ilyen hosszabb szakasz után a második teljesítése már rutinszerűen jött.
Nagy utazás volt az AK bejárás minden métere, ami hol a fizikai állóképességet, máskor pedig a mentális erőt tette próbára. Utóbbi szempontból tartom nehezebbnek a túrát, mert a terep néha nem könnyű, de tulajdonképpen végig sík, különösebb fizikális erő nem szükséges hozzá. Mentálisan viszont az egy napon belül kevésbé változatos táj, adott esetben az infrastruktúra hiánya bizony próbára tett. Az Országos Kékkör (OKK) más szakaszaihoz viszonyítva kevésbé jelzett az AK, a kiépített pihenőhelyek száma pedig igen csekély. Szerencsére nem lehet nagyon eltévedni, de amikor a vihar elől „menekül” az ember, minden perc számít, illetve néha jól esett volna nem a földön, hanem egy padon ülve megpihenni. Van még hová fejleszteni az AK-t, de ezzel együtt is rengeteg szép élménnyel lettem gazdagabb és szerencsére csak nagyon kevés igazán negatív dolgot tapasztaltam.
Az Alföldi Kéktúra teljesítése
A túra során mindenhol érdeklődő és segítőkész emberekkel találkoztam. Többségében bíztató szavakat kaptam, rosszindulattal pedig senki sem közelített hozzám. Hasonlóan az RP-DKK bejáráshoz nem mindig a terv szerint alakultak a dolgok, de semmilyen megoldhatatlan vagy komolyabb problémával nem találkoztam. A felkészülés ebből a szempontból eredményes volt, hiszen amikor át kellett terveznem egy-egy túranapot már tudtam mihez nyúlni, voltak tartalék terveim. Bár előre terveztem, igyekeztem mindig az adott túranapra figyelni, meggyőződésem, hogy mentálisan így kevésbé volt fárasztó a túra. A befejezésre Szarvasig szinte nem is gondoltam, utána is csak módjával, mert a fizikálisan igencsak megerőltető homokos talajú részekhez csak az utolsó hét napban érkeztem. Amikor utolsó előtti napon feltűnt a távolban Szekszárd, majd másnap a vasútállomás előtt néhány örömkönnyet elhullattam.
Számos felejthetetlen élménnyel gazdagodtam a túra során. Örök élmény marad például, hogy a Feszty-körképet egyedül néztem meg és mivel sok időt töltöttem a szabadban több napnyugta és napkelte is az enyém lett. Készült néhány nagyon szép és szívemnek kedves felvétel, ami a Képek között elérhető. Néha sajnáltam, hogy ott nem tudtam megosztani a családommal ezeket az élményeket. Judittal majdnem minden nap, a családdal pedig hetente kétszer is beszéltünk. Köszönöm mindenkinek aki bíztatott, türelmes volt a felkészülés és a túra során is! Bár egyedül jártam végig az útvonalat, de nem voltam magányos, minden bíztató szó vagy gondolat hozzájárult a sikeres teljesítéshez. Az Alföldi Kéktúra teljesítésem az 1129. sorszámon kiadott jelvény kézhezvételével lett hivatalos. Az AK teljesítésével az OKK-n is bezárult a kör, a kevés, de egyre gyarapodó számú kékkörösök egyike lettem, de erről egy külön bejegyzésben fogok majd írni.
Bejárás napja: 2021. augusztus 20. – szeptember 16.